Hogyan kerülnek az üvegcsékbe az illóolajok?

 

A gyógynövények jótékony hatását a világ minden pontján elismerik, előszeretettel alkalmazzák. Kellemes illataikon túl, lenyűgöző hatással vannak szervezetünk működésére. Egyes gyógynövények erős gyulladás gátló hatással rendelkeznek, mások idegnyugtatóként működnek vagy a légutak tisztításában játszanak szerepet. Jól tudjuk, hogy az üvegcsébe zárt gyógyhatású készítmények nem csak az egészségünk megőrzésében segítenek, de a szaunaélményt is fokozzák. De vajon hogyan készülnek az illóolajok?

 

Az illóolajok növényfajtától függően a növény különböző részeiben halmozódik fel – gyökerekben, szárakban, szirmokban. Az illóolaj készítésének eljárását elsősorban az határozza meg, hogy milyen növényről van szó. Egyes növényfajok például érzékenyek a magas hőhatásra, míg másokból igen nehéz maradéktalanul kinyerni a bennük rejlő kincset érő olajat.

 

Alapvetően négyféle illóolaj készítésre alkalmas eljárást ismerünk, ezek közül a legismertebb desztilláció. Az eljárás lényege, hogy a forró hő hatására a folyadékból gőz képződik, amelyet a gyógynövény tárolóból kivezetve hűtéssel újra folyadékká alakítanak vissza. Ennek az eljárásnak három fajtáját különböztetjük meg.

 

  •  vagy közvetlenül belehelyezik a növényt a vízbe és úgy melegítik fel,
  •  vagy bár egy tartályban vannak, de a növény nem érintkezik közvetlenül a vízzel,
  •   végül a legkíméletesebb technika, ha a gőzt egy külön tartályból vezetik a növénytárolójába.
  •  

Az összegyűjtött folyadékból ezt követően a különböző forráspontoknak köszönhetően könnyedén kinyerik a tiszta illóolajat.

Ha a desztillálás nem működik, oldószerrel vonják ki az illóolajat

 

Oldószerként szolgálhat például az etilalkohol vagy az aceton is (növényfajtától függően), amelyet az eljárás végeztével teljes mértékben kivonnak az illóolajból.

 

A növényeket az előző folyamathoz hasonlóan zárt tartályokba helyezik és végigfolyatják rajtuk az oldóanyagot, amely az illóolajat kivonva az oldószerrel együtt a lepárlóba kerül, amelyet aztán desztillálással szétválasztanak egymástól.

 

A hőre érzékeny növényeknél sajtolást alkalmaznak

 

Az imént említett folyamtok magas hőmérsékleten mennek végbe, amelyet nem minden növény hatóanyaga képes elviselni. (A citrusfélék például igencsak érzékenyek a melegre.) Ebben az esetben a növényt sajtolják vagy préselik.

 

Bevált technika továbbá az illóolajak kivonása

 

Ha az illóolajat nagyon nehezen távolítható el, akkor gyakran alkalmazzák a következő kivonásos technikát:

 

A növény részeit néhány milliméter vékonyan disznózsírral bekent üveglapokra helyezik, amely magába szívja annak illóolaj tartalmát. Disznózsír helyett egyébként más olaj is megfelelhet. Néhány naponta a növényeket leszedik és újakra cserélik, végül a zsírból (a kész masszát pomádénak nevezik) alkohol segítségével vonják ki az illóolajat.

 

Érdemes megjegyezni, hogy növény fajtájának, kinyerési módjának függvényében, de több mázsa kell hozzá, hogy 1-1 liter tiszta illóolajat nyerjünk, ezért is számít olyan értékesnek.