Melyik levendulaolajat válasszuk?


Orvosi vagy francia levendula? Számít a latin név? Mi a különbség?



A levendulaolaj kérdés nélkül az egyik legkönnyebben hozzáférhető illóolaj, és mind az aromaterápiában, mind a Szaunamesterek köreiben az egyik leggyakrabban használt is.

Ami azonban nem ennyire kézenfekvő, az az, hogy a levendulának többféle alfaja létezik, amelyek kémiai összetételük, biztonsági előírásaik, és javasolt használatuk tekintetében merőben eltérhetnek egymástól.

A levendula általános technikai információi:

Növénycsalád: Lamiaceae

Faj: Lavandula

Az aromaterápiában leggyakrabban használt levendulafajok:

• Lavandula angustifolia

• Lavandula spicata

• Lavandula stoechas

• Lavandula x intermedia

• Lavandula officinalis

• Lavandula vera

• Lavandula latifolia


Leggyakoribb megnevezések a magyar nyelvben: angol levendula, francia levendula, tihanyi levendula, pannonhalmi levendula, szagos/illatos levendula, lavandin, spanyol levendula, kasmír levendula, hegyvidéki levendula, himalájai levendula, királylevendula, bolgár levendula, közönséges levendula, tüskés levendula.

Meghatározó kémiai összetevők: linalol, linalyl-acetát, 1.8-cineol, kámfor, (lavandulyl-acetát, lavandulol, terpinén-4-ol, béta-karyophyllene).

Kinyert anyagok: illóolaj, szén-dioxidos kivonat, hidrosol (a hidrosol illata nagyban különbözhet az illóolajétól)

Terápiás tulajdonságai: érzelmileg nyugtató, légzést segítő és támogató, bőrregeneráló, fájdalom-, és gyulladáscsökkentő, görcsoldó, antimikrobiális.

Alkalmazott módjai: inhaláció, topikus (helyi), belsőleg*

*Az illóolaj elfogyasztását ezen cikk nem ajánlja.*

Melyik levendulaolaj a legjobb? Van egyáltalán különbség?

Kezdésként meg kell tudnunk határozni az illólajunk botanikai családját a latin név alapján, illetve amennyiben elérhető, úgy ajánlott a gyártótól beszerezni az olaj gázkromatográfiás vizsgálatának eredményét**, amelyen pontosan láthatóak az összetevők. Ezek alapján látható, hogy melyek azok a kémiai alkotók, amelyek meghatározzák az illóolaj terápiás tulajdonságait, illetve a biztonsági tudnivalókat.

**A gázkromatográfiás vizsgálat eredményét az illóolaj biztonsági adatlapja tartalmazza. Habár a gyártónak tájékoztatási kötelessége van az adatlap elérhetővé tételére az erre vonatkozó kérvény esetén, több alkalommal is előfordult már, hogy egy forgalmazó ilyen kérésnek nem akart/nem tudott eleget tenni. Fontos tudni, hogy a gázkromatográfiás vizsgálat eredménye nem garancia arra, hogy minden egyes üvegcse kémiai profilja megegyező lesz.


1. Lavandula angustifolia

Ez a lavandula officinalis, vagy lavandula vera néven is ismert illóolaj az, ami a kereskedők polcain leginkább előfordul, és szerte egész Európában termesztik különféle neveken. A legnagyobb különbséget a lavandula angustifolia variánsai között az jelenti, hogy konkrétan hol, milyen régióban termesztik az adott növényt (pl. tihanyi levendula, vs. provence-i levendula).

A kémiai összetevői közül a legkiemelkedőbb a monoterpének közül a linalol-tartalom. Ami pedig a lavandula angustifolia típust illatban is megkülönböztethetővé teszi a többi alfajtól, az a nagy mennyiségű észter alkotó, a linalyl-acetát. Ez a monoterpén-észter szinergia az, ami megadja a lavandula angustifolia sajátos karakterét.

Néhány kereskedő szándékosan „hegyvidéki levendulának” hívja termékét, ugyanis minél magasabb fekvésen nő az adott növény, annál magasabb annak észter-tartalma, ami a nyugtató hatásért felel. A lavandula angustifolia kiegyensúlyozólag hat a központi idegrendszerre, tehát kibillent érzelmi állapotok orvoslására tökélétes, fejfájás esetén fájdalomcsökkentő hatású, és általánosságban véve segít lecsillapodni és relaxálni. Ez a levendulatípus gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatása miatt jó választás lehet légzőrendszeri megbetegedések esetén, főként gyermekeknek, terhes hölgyeknek és időszakos légúti problémák kezelésekor. Habár ez a levendula is eredményes égési sérülések kezelésénél bőrregeneráló hatása miatt, mégis, a lavandula latifolia inkább ajánlott e célból.


2. Lavandula latifolia

A lavandula latifolia (vagy másik ismert latin nevén lavandula spicata vagy lavandula spica) a köztudatban tüskés levendulaként is ismert, habár olykor spanyol vagy francia levendulának is nevezik. Kiemelkedő mennyiségben tartalmaz linalolt, ám a lavandula angustifolia altípushoz képest sokkal kevesebb benne a linalyl-acetát. Ezen kívül kiemelkedő az 1.8-cineol tartalma, illetve a növény számos variánsában erős a kámfor-koncentráció. Mindezen különbségek igen fontosak, ugyanis ez megváltoztatja az erre az olajra vonatkozó biztonsági előírásokat, s egyúttal módosítja terápiás hatásait.

A magas mennyiségű 1.8-cineol és kámfor-tartalom ezt a fajta levendulát teszi a leghatékonyabbá fejfájások kezelésére, légzőrendszeri megbetegedésekre, egyéb gyulladásokra, égési sérülésekre, és olyan szituációkban való alkalmazásra, melyekben az antibakteriális hatásra van szükség. Pont ezek miatt használata kevésbé ajánlott terhes hölgyek, illetve gyermekek esetében.

Míg a lavandula angustifolia a nyugtató és kiegyensúlyozó hatásáról ismert a magas linalyl-acetát tartalma miatt, úgy a lavandula latifola stimuláló lehet arra érzékenyek esetén, ez pedig az 1.8-cineolnak köszönhető.


3. Lavandula x intermedia

A lavandula x intermedia altípust a két korábban tárgyalt levendulatípus keresztezésével jött létre, közismert neve a lavandin. Ahogy az magáért beszél, a növény kémiai profilja szerint szignifikáns mennyiségű linalolt, linalyl-acetátot, 1.8-cineolt, illetve kámfort tartalmaz. Néhány változata a lavandula angustifolia altípushoz, míg más változatai a lavandula latifolia altípushoz közelítenek. Amennyiben ismerjük a kémiai profilját az adott lavandinnak, amit vásárolunk, az fogódzkodóként szolgálhat ahhoz, hogy mire javasolt használni az olaját. Hibridként habár előfordul a természetben is, de ipari mennyiségű termesztéséhez a növény klónozására van szükség.

A lavandin ötvözetként mindkét levendulatípus tulajdonságait magában hordozza, nyugtató, de egyben erősen antibakteriális, ez egyúttal azt is jelenti, hogy erősségben elmarad a két főtípustól. A lavandint elsősorban a parfüm-, és illatipar használja, aromaterápiában kevésbé használatos, ugyanis alkotóinak száma a 60-hoz közelít szemben a lavandula angustifolia kb. 160-ra tehető kémiai összetevőjével.


+ A kakukktojás: Lavandula stoeachas

A lavandula latifolia altípushoz hasonlóan ez a típus is ismeretes spanyol, avagy francia levendula néven, habár teljesen más a kémiai profilja, és nem összekeverendő velük. A növény sem annyira hasonlatos a közönséges levendulához. Ennek a típusnak nagyon alacsony a linalol-tartalma, és csak nyomokban, vagy egyáltalán nem tartalmaz linalyl-acetátot. Magas viszont a monoterpén, keton, és 1.8-cineol tartalma. Ezek a tulajdonságok, az erős antimikrobiális hatás teljes mértékben alkalmassá teszik ezt az olajat légúti megbetegedések kezelésére, de határozottan nem tekinthető általános értelemben vett „levendulának”. Használata csak gyakorlott aromaterapeutáknak ajánlott, és semmiképp se keverjük össze ezt a levendulaolajat a többivel.


Livia Evergreen Essential Oil Therapist – EOT®, Registered Aromatherapist – RA®, CAHP

Források:

https://www.aromaculture.com/blog/the-differences-between-lavender-essential-oils https://healingscents.net/blogs/learn/compare-5-types-of-lavender-essential-oils

https://theherbalacademy.com/right-lavender-essential-oil/