Az illóolajok elfogyasztása, avagy a belső használatuk– 2. Rész

Elkerülendő, vagy ajánlott?

Előző cikkünkben tárgyaltuk az illóolajok szájon át történő alkalmazásának magyarországi viszonylatait, illetve az illóolajok szervezetbe juttatásának kétféle módozatát. Folytatjuk tovább a gasztrointesztinális traktusokon történő felszívódás mikéntjével, illetve a máj szerepének részletezésével e folyamatban.

Melyik a leghatékonyabb felszívódási mód?

A leghatékonyabban az orron keresztül belélegezve fejtik ki az illóolajok hatásaikat ez a szaunázás szempontjából egy nagyon jó hír. Ennek kettős oka van; egyrészről a szaglóhám idegsejtjeinek a szaglóidegen keresztül közvetlen kapcsolata van az agy limbikus részével. Ez egyetlen pont a testben, ahol a külvilág a központi idegrendszerrel közvetlen kapcsolatban van. A limbikus idegrendszer, vagy „ősagy” felelős a tudatalatti működtetéséért, az étvágy szabályozásáért, a vágyak, érzelmek menedzseléséért, az emlékek feldolgozásáért.

Az orron keresztül a tüdőbe jutnak az illóolaj-molekulák, majd a tüdő hámszövetein keresztül felszívódva azok közvetlenül a véráramba kerülnek, amelyen keresztül pedig a keringés révén eljutnak minden szervhez.

A hatékonysági skálán a bőrön át történő felszívódás a következő, azaz az illóolajoknak borogatásokban, krémekben, masszázsokban, vagy a fürdővízben történő felhasználása. A bőrön át felszívódva a belélegzéshez hasonlatosan a véráramba, majd a nyirokkeringésbe kerülve eljutnak a molekulák minden szervhez.

Mi a helyzet az illóolajok belsőleg történő alkalmazásával?

Az illóolajat a belélegzésen és a bőrön keresztüli alkalmazáson túl bejuttathatjuk közvetlenül a gyomorba (pl. egy pohár vízbe, turmixba cseppentve), illetve lágy kapszulában bevéve a gyomron túljutva a vékonybélből történik a felszívódás a gasztrointesztinális traktusokon keresztül. A gyomormozgások révén az illóolajmolekulák egy része a nyelőcsövön keresztül visszakerül a külvilágba (magyarán kiböfögjük), másik része pedig a nedves és meleg közeg miatt a nyelőcsövő nyálkahártyáján keresztül felszívódik. A vékonybélből való felszívódás esetén a kiáramló epe emulgeálja az illóolajat, ezt pedig a máj dolgozza fel, ahol a komponensek enzimek és biokémiai folyamatok hatására vagy megkötődnek, vagy lebomlanak. Ez az a komplex folyamat, amelyről jelenleg a legkevesebb ismeretünk van, ugyanis a testben lévő enzimek az illóolaj kémiai összetételére többféleképpen reagálhat, illetve a felszívódás is különféleképpen történhet. Az biztos, hogy az illóolaj-molekulák egy kerülőutat megtéve, a májon keresztül megszűrve, és hatásukban enyhítve kell, hogy eljussanak a rendeltetési helyükre.

A máj, mint kulcsfontosságú tényező

Mind a tüdő hámszövete, mind a maga bőrszövet nagy, kiterjedt terület, amennyiben egy relatíve (kis) része sérül, úgy az egész még tud funkcionálni, mint szerv. Ez azonban mondható el a májról, ugyanis bármilyen olyan méreganyag, amivel a máj nem tud megbirkózni, a teljes májfunkciót befolyásolja, amely egy teljes testet igénybe vevő toxikus reakciót eredményez.

A hétköznapi életünk során a potenciális méreganyagokkal, vegyszerekkel, környezeti ártalmakkal való érintkezés egy állandó, de kibírható terhet ró a májra. Mindemellett olyan anyagok eliminálásával és semlegesítésével is foglalkozik ez a szerv, amelyeket jó szívvel fogyasztunk, és a legkevésbé sem definiálnánk méreganyagokként, pl. a gyümölcsökben lévő karcinogén vegyületek, úgy, mint acetilaldehid, a karfiol és a brokkoli alil-izotiokanát tartalma, az almamagban és a mandulában megtalálható cianid prekurzurok (cianogenetikus glikozidok), stb. Ezek a mérgező anyagok nem jelentenek veszélyt, amennyiben kevés mennyiségben jutnak be a szervezetbe, úgy a máj megbirkózik a terheléssel, nagy mennyiségben azonban súlyos következményekkel, toxikus sokkal járhat, amely az életet veszélyeztető állapot is lehet.

Ezen analógián továbbmenve hasonló a helyzet az illóolajokkal is. Bizonyos komponensek, az illóolajban jelen lévő alkotók allergének, irritálóak, érzékenyítőek lehetnek, amennyiben azok nagy mennyiségben kerülnek a hámszövetre (gondoljunk csak a bőrre közvetlenül cseppentett fahéjra például). Tehát azért mert egy olaj 100%-os, és a növény a természetben is megtalálható, tehát „testazonos”, nem jelenti azt, hogy nem árthat. Az illóolajok elfogyasztásából származó toxikus reakciót sem feltétlenül az illóolajban megtalálható idegen komponensek okozzák, hanem a több 100-szoros mennyisége egy vegyületnek ahhoz képest, amit egy egészségesen funkcionáló máj kezelni tud!

Például már egy teáskanál eucalyptus globulus vagy gaultheria procumbens (Wintergreen, vagy kúszó fajdbogyó) aszpirinre érzékeny felnőtteknél, illetve gyermekeknél mérgezéses sokkot okozva halálos kimenetelű lehet, illetve a szerecsendió (myristica fragrans) nagy dózisú lenyelése hallucinációkhoz, súlyosabb esetben kómához vezethet.

Az utolsó csapás...

A méregtelenítés folyamata a szekrétumok testből való eltávolításával történik, az illóolajok elfogyasztásánál azonban mindez nem olyan egyszerű. Mivel a máj nem képes akkora mennyiségű és olyan specifikus összetétű enzimmennyiséget termelni, amelyek bizonyos illóolaj-alkotók komplett semlegesítéséért lenne felelős, ezért egyes kémiai vegyületek továbbra is potensek maradhatnak a vastagbélbe érve károkat okozva a bélfalban, csökkentve a bélbolyhok felszívóképességét, bélirritációt okozva.

Illóolajok és gyógyszerkölcsönhatások

Számos tanulmány és egyéb dokumentum jelent meg azt kutatva, hogy miként hatnak különféle illóolaj-összetevők és egyes gyógyszerek komponensei, ez az azonban még mindig egy javarészt szürke terület. Az egyik ismert ilyen interakció a vérhígító gyógyszerek kontra metil-szalitátot tartalmazó illóolajok (édes nyírfa és kúszó fajdbogyó) között van. Ez a kölcsönhatás véralvadási zavarhoz, véraláfutáshoz és belső vérzéshez is vezethet a vér túlzott felhígulása következményeként, ami ezen illóolajok elfogyasztása esetén jelentkezik problémaként.

Livia Evergreen

Essential Oil Therapist – EOT®, Registered Aromatherapist – RA®, CAHP

« A harmadik részhez kattints IDE. »