Az illóolajok elfogyasztása, avagy a belső használatuk – 1. Rész

Elkerülendő, vagy ajánlott?

Mind laikus illóolaj-használók, mind képzett aromaterapeuták egyre többször ütközhetnek bele cikkekbe, receptekbe, ajánlásokba, Facebook posztokba, amelyek a – 100%-os tisztaságú, bevizsgált eredetű, magas minőségű – illóolajok belső fogyasztását propagálják. Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy ez vajon biztonságos-e? Vagy valóban lehet hozzáadott értéke az egészségmegőrzéshez? Ez a háromrészes cikksorozat ezt a kérdéskört hivatott tisztázni, a kérdéseket, bizonytalanságokat eloszlatni.

Magyarországi szabályozás

A jelenlegi hazai szabályozás szerint az illóolaj „gyógyszernek nem minősülő növényi készítmény”, és kozmetikumként kerül forgalomba.

Nem számít, hogy az illóolaj gyógyszerkönyvi minőségű, ugyanis a gyógyszerkönyvi minőség megléte önmagában nem jelent és nem is jelenthet gyógyszerként történő használatra vonatkozó ajánlást.* A szájon át történő alkalmazás lehetőségét mind az üvegcséken, mind a reklámanyagokban feltüntetni, hirdetni tilos.

A forgalmazókon túl a magyarországi aromaterapeuták sem ajánlhatják az illóolajokat fogyasztásra, hasonlóan az angol aromaterápiás irányzatokhoz. A francia aromaterápiában az illóolajok belső használata receptre történik, ám ott az aromaterapeutás kezelések sok-sok év munkájával kivívott orvosi engedélyhez kötöttek, így a felelősség is az aromaterapeutát terheli.

Illóolajok fogyasztása a mindennapokban

Természetes úton számos élelmiszer, magvak, zöldségek, gyümölcsök, s legfőképpen fűszerek kisebb-nagyobb mennyiségben tartalmaznak illóolajat. Az élelmiszeripar ezen túl előszeretettel alkalmaz illóolajokat, illetve azok szintetikus úton előállított másait ételek, italok, sütemények ízésítésére is. Bizonyos tisztítószerek, kozmetikai készítmények, illatszerek egyaránt tartalmazhatnak illóolajokat, tehát szinte elkerülhetetlen, hogy ne legyünk kitéve valamennyire az illóolajok hatásainak a mindennapokban. A kitettség mértéke azonban elenyésző, és hatványozottan kevesebb az illóolaj célzott használatának fajsújával összevetve, hisz az illóolaj töménységével, koncentrációjával messze a mindennapi „természetes” fogyasztás felett áll. Emiatt nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, ahogy ez a népszerű forgalmazó is teszi: „mivel az illóolajok a természetben megtalálható növényekből és gyümölcsökből származnak, ezért használatuk biztonságos”. A valóság nem is állhatna ettől messzebb. Íme egy példa az arányok szemléltésére:

Hogyan szívódnak fel az illóolajok?

I. Fázis

Az illóolajok testünkbe a hámszöveten keresztül jutnak be. A hámszövet lehet az orrüregben lévő szaglóhám, a tüdő szövetei, a bőr, valamint a gyomor és a bél szövetei. Ha belélegezzük, akkor az orr és a tüdő szövetei az első érintkezési réteg. Amennyiben a bőrre kerül, akkor a bőrszövetbe kerül, elfogyasztva pedig a gyomor és a bél szövetein keresztül történik a felszívódás.

II. Fázis

A szöveteken keresztüli felszívódást a véráramba, illetve a nyirokrendszer csatornáiba való bekerülés követi. A keringés által az illóolaj-molekulák eljutnak minden szervhez és szövethez, így kifejve hatásukat.

III. Fázis

Az utolsó fázis a kivasztás folyamata. Az illóolajok néhány összetevőjét a tüdő választja ki a véráramból, és így távozik a kilégzéssel (pl. rozmaring, kakukkfű, eukaliptusz – lásd a képet alább). Más illóolajok összetevőit a vesék szűrik a véráramból, így az el tud jutni a húgyutakhoz, melyre kifejti jótékony hatását (pl. petrezselyem, boróka), s ezt követően távozik a testből.

Íme néhány példa egy 1940-ben végzett kutatásból, melyben azt vizsgálták, hogy a bőrre juttatott illóolaj-komponensek hogyan hagyják el a testet kilégzés útján különböző intervallumokban:

Livia Evergreen Essential Oil Therapist – EOT®, Registered Aromatherapist – RA®, CAHP

« A második részhez kattints IDE. »